Monday, June 25, 2012

Take Shelter (2011)

Monday, June 25, 2012

A 78-as születésű és meglehetősen fiatal Jeff Nichols egy igazán remek filmmel örvendeztette meg a mozirajongókat tavaly, mikor is egy olyan kétórás mozit varázsolt elénk, melyet számtalan ismert, már régóta a szakmájában tevékenykedő rendező szeretne munkássága során – legalább egy alkalommal – a magáénak tudni.

Nichols egyik kedvenc témámat tette meg a film, és lényegében a főszereplő központi mozgatórugójává, ez pedig nem más, mint egy igazi, amerikai kertvárosi vihar. Azonban ez esetben nem holmi kommersz tálalásban előadott, hétvégi mozizásra kiválóan alkalmas családi katasztrófafilmet kell elképzelni...

A filmet Nichols meglepően magabiztosan vezényli le, talán ettől is lesz összességében olyan kimagasló a végeredmény. Beszélhetünk itt a visszafogott rendezésről, a remek zenei aláfestésről, a két főszereplő (a már többször is bizonyított Michael Shannon mellett a gyönyörű Jessica Chastainszámtalan díjat besöpört zseniális alakításairól, az atmoszféráról, valamint a végig jelenlévő idegtépő feszültségről, a lényegen ezen dolgok mit sem változtatnak. Ez egy igazi, vérbeli szerzői munka, mely nem hódol be igazán senkinek vagy semminek, így nem is él a már-már megszokottnak mondható, sablonos megoldásokkal, csupán él a felkínálkozó lehetőségekkel.

A Take Shelter nem egy egyszerű, hétköznapi, amerikai családi dráma, hanem a főszereplőt, Curtis-t gyötrő profétikus álmok, és azon hatások következményiből adódó konfliktusok és belső vívódások tökéletes lenyomata, mellyel így vagy úgy azért mindannyian szembesülünk az életünk során. Nichols remek érzékkel játszik (ápolja és rombolja) a két főszereplő viszonyát, miközben egyik szerep sem megy a másik kárára, az egyensúly itt is tökéletesen el van találva.

A Take Shelter ahol kell gondolkodásra késztet, ahol kell megijeszt, de egy biztos, értő és gondos kezekkel felépített film, mely már rögtön az első percek képeivel és hangulatával magával ragadja a nézőit.

Ha dollármilliókkal sajnos nem is, de azért kritikai elismerésekben meglehetősen szépen teljesítő film megfelelő alapot nyújthat a továbbiakban az írói és rendezői feladatokért felelő úriembernek, aki még idén, 2012-ben jelentkezik egy újabb filmmel, a Mud-dal, mely reméljük újfent egy magával ragadó, igazán lebilincselő alkotás lesz, melynek záró képsorai után ismét csak a képernyőre bámulva, meredten ülünk, miközben próbáljuk feldolgozni azt a nagyszerű, lélektanilag meglehetősen súlyos élményt, melyet mindenkinek át kellene élnie, meg kellene tapasztalnia, aki egy kicsit is szereti a mozik és filmek világát. Erre szerencsére meglehetősen sok esélyünk van, látva az ismét parádés szereposztást és a meglehetősen sikeres kritikusi, újságírói fogadtatást a 65. cannes-i filmfesztiválon. Csak így tovább!

Tuesday, June 12, 2012

Béna (?!) IMAX - Budapest

Tuesday, June 12, 2012

Gondoltam, ha már közeledik a The Dark Knight Rises bemutatója, felnézek az imaxbudapest oldalára/fórumára, hátha történt valami pozitív változás. Mégis mihez képest? Hát ahhoz képest, hogy átálltak nem is olyan rég digitális képre, melyet egy 2k-s vetítő segítségével hoznak létre. Mondanom sem kell, hogy ez az átállás anyagi megfontolásból vált "szükségszerűvé". A váltás következtében több filmet is leadhatnak (hiszen most már nincs kópiára szükség = jóval kisebb költségek), így persze talán tényleg nem maradunk le semmi jóról (legalábbis ezt hinné az ember ugye), viszont a minőség az egy "vicc", pláne hogy mekkora hype övezi az egész IMAX mozizást, ami az elején még tényleg szép és jó volt, de a jelenlegi "gagyi" vetítővel meg sem közelíti azt az élményt, amit a filmes volt képes átadni. Az igazi mozirajongók szemét pedig ez erősen szúrhatja, bánthatja, ezt pedig mi sem jelzi jobban, hogy a fórumba bekukkantva az első téma jelenleg éppen a "Számíthatunk az eredeti IMAX-hez méltó vetítőre a (közel)jövőben?" címet viseli. A fórumban többen is felemlegetik például a RealD 3D-s 4k-s Sony vetítőjét. Csak úgy, kontrasztképp. "Knabeto" nevű felhasználó például többek közt ezen sorokat osztotta meg velünk a fórumban:
Inkább figyelmükbe ajánlom, hogy Siófokon hamarosan (június 21.) nyílik egy miniplex, 2 teremmel, Sony 4K-s vetítőkkel. Gondolom nem kell ecsetelnem, hogy ez milyen fényt vet az IMAX-re.
Most ezen mit ragozzak... Hol van az a maximalizmus, mely az elején annyira jellemezte őket? És hol van az a minőség, amelyre aztán a továbbiakban cseppet sem csekély mértékben támaszkodhattak. Mindenki IMAX-ba akart menni, mert az valami olyan állat, hogy csak nah! Pl. az AVATAR-ra alig lehetett jegyet foglalni. Mert ebből csak egy van. Az egész országban. Ez a legjobb, a legszebb! Hát igen, régebben lehet így is volt...
Közben gondolkodom, majd ara jutok, hogy aztán a végén még az lesz, hogy újfent nem megyek el megnézni a moziba a várva várt filmeket... Olvasgatok, kattintgatok, hogy aztán rátaláljak egy témával arrébb a fórumban "enny" postjára:
Sajnos arra is egyre kevesebb esélyt látok, hogy bármilyen formában legyen a film IMAX-ben... A remény hal meg utoljára!
(Az az enny, aki régebben még időben jelezte, hogy a kinti hatalmas siker ellenére is biztos, hogy nem lesz IMAX féle The Dark Knight itthon. És hát így is lett.) Ha ez igaz, akkor triplán hülyék menedzselik és fejlesztik ezt az egészet. Mert oké, hogy "szar", de a nép tuti menne azért rá, max pár ezer (talán tízezer) ember húzná a száját a soványka látvány miatt, de így... Nincs és nem is lehetne ezen folyamatokra és döntésekre épeszű magyarázatot adni.