Nem is olyan rég véget ért 2012 egyik legjobb televíziós sorozatának új, harmadik évadja. Kezdjük azzal, hogy elég nagy Timothy Olyphant fan vagyok, hisz tényleg annyira természetesen mozog a szerepeiben, hogy az valami elképesztő. A Justified első évadja végén bár nem voltam maradéktalanul elégedett (7/10), nem volt mit tenni, gyorsan folytatnom kellett, teljesen beszippantott az a hangulat, és azok a dialógusok, melyekről majd minden sorozatos portál ódákat zeng.
A második évadban egy kicsit komolyabb, komplikáltabb történetet mesélnek el, zseniális alakításokkal. (Margo Martindale kizárt, hogy ne nyűgözzön le mindenkit.) A harmadik évadban aztán a készítők még magasabbra emelték a lécet, sorra szállították a jobbnál jobb részeket, tényleg alig lehetett rajtuk fogást találni. A szereposztás pedig ismét csak magáért beszél. További pozitívumként éltem meg, hogy a kevésbé érdekes (néha idegesítő, unalmas) karaktereket kicsit félretették pihenni. Azonban mivel tényleg meglehetősen sok szálon futott a történet, a kidolgozással sem lehetünk maradéktalanul elégedettek, mintha az íróknak, rendezőknek nem maradt volna elég idejük bizonyos embereket, helyszíneket jobban, több aspektusból bemutatni.
Az utolsó előtti részben már látszott, hogy talán átestek a ló túloldalára, a szálak összefűzése bizony mindenképpen lehetett volna jobb is. A finálé ennek megfelelően közel sem lett hibátlan, nem egy logikátlanságot fedezhettünk fel szereplőink cselekedeteit boncolgatva. Kapkodós lett, pár érthetetlen momentummal.
Az epizód végén aztán leszögezhetjük, hogy lényegében közel ott tartunk, mint a tavalyi évadzáró után. Hogy ez jó vagy rossz, döntse el mindenki maga. Bár ha belegondolunk, a való életben sem garantáltan változnak meg "x" idő alatt az emberek, a körülmények és a helyzetek. Raylan Givens azért idén nem szórakozott, sokkal tökösebb lett a végére, szerintem már kicsit elege lett az egészből. Nagyszerű pillanatai voltak, bár mintha kissé a háttérbe szorult volna. Sodródott a szálak okozta árral.
A Dickie Bennett-et alakító Jeremy Davies pedig kifejezetten üde színfolt volt, bár keveset szerepeltették, de azt jókor tették. Jelenléte természetesnek, mint sem erőltetettnek hatott.
A képek és az operatőri munka rendben volt, nekem kifejezetten tetszett még az olykor felcsendülő zenei aláfestés, ez még inkább mélyített az egyébként sem gyenge hangulaton.
Kiemelném még Robert Quarles-t játszó Neal McDonough személyét, aki azért elég rendesen odatette magát, kár, hogy kissé komolytalanra vették az írók a szerepét a végére. Sajnos ennél sokkal több volt a karakterében.
Minden negatívum ellenére szerintem a harmadik szezon még jobb lett a tavalyi évadnál is, így egy 7-es, majd egy 8-as első, és második évad után egy 9-et nekem bőven ért ez a 13 rész.
A jelenleg futó sorozatokból a The Killing, Sons of Anarchy és Mad Men szintjén mozgott, ami azért csak mond valamit mindenkinek.
A nézettség pedig bár már volt magasabb, azért még tűrhető számokat hoz, így jövőre jön a 4. évad, reméljük legalább ilyen jó részekkel.