Egyszerűen kevés volt, nem is nagyon élveztem, és igazából nem is úgy haladtam vele, mint más regényekkel. A cselekmény sem volt túl jól felépítve… A regény utolsó része és a kezelés is meglehetősen unalmas volt, ehelyett sokkal inkább olvastam volna arról, hogyan tud az élettel megbirkózni a továbbiakban, képes lesz-e valami eredetit, maradandót alkotni. Meg aztán a magánéletét is lehetett volna boncolgatni még…
Óriási hibának tartom, hogy a pszichológusokkal folytatott beszélgetések gyerekesen egyszerűen voltak, sehol nincsenek valódi ok-okozati összefüggések, csapdák, mélyebb gondolatok, utalások és szembesítések… Bezzeg elektrosokk-terápiára, nah arra aztán futotta…
Irreális, unalmas, lagymatag. Hiányzott a parázs a párbeszédekből. És bár elfogadom, hogy egy depressziós illető beleszarik az egész kezelésbe, de az orvosnak reagálnia kell, célra kell vezetnie, rávilágítania, hogy ez azért így márpedig közel sincs rendjén. Ebből pedig jóformán semmi nem tapasztaltam. Csalódás.
A szöveg és a lefestett képek is meglehetősen gyengének hatottak, gyakran megesett, hogy az elolvasott egy oldalból csak körülbelül fél, esetleg kicsit több jött volna át… Ilyet pedig eddig olvasás közben nem nagyon tapasztaltam… Igazi, perzselő feszültséget pedig aztán ne is keressen itt az ember…
Bár kicsit más téma, más megközelítés, de aki komoly pszichológiai hadviselést, magával ragadó színészi alakításokat, nagyszerűen, logikusan és eredetien felépített forgatókönyvre lenne kíváncsi, az nézze meg az In Treatment című HBO sorozat első évadját. Na az (ezzel ellentétben) egy példaértékű, zseniális alkotás. Gabriel Byrne főszereplésével.
Moly.hu-s adatlapomat – a könyvről – itt megtaláljátok.
A mű eredeti címe: The Bell Jar
